Az eredeti nyelvű Bibliában a “πίστις” szó szerepel ott, ahol ma a “hit” fordítás áll. Ennek a szónak az elsődleges jelentése: bizalom. Hinni abban kell, amivel nem találkozhatunk. Hiszen miért is hinnénk például egy doboz csokoládéban, ha egyszer minden érzékünkkel megtapasztalhatjuk. Isten pedig megtapasztalható. És ehhez Rajta és Rajtad kívül senki és semmi nem szükséges. Ugyanakkor az ember – természetéből fakadóan – legtöbbször képtelen akár a szeme által látottakban is megbízni. Ráadásul Istent soha nem ismerhetjük, vagy érthetjük meg teljesen, így a szó hitként való értelmezése ugyancsak nagyon fontos szempont. A kettő bármelyikének elhagyása ellehetetleníti a gyermeki kapcsolatot, amit ajándékba kaptunk. Így minden esetben döntenünk kell arról, hogy a hitnek, avagy a tapasztalatnak jut az elsődleges szerep. De képzeld csak el, hogy milyen érzés, amikor a hit helyét nem átvéve, hanem azzal összefonódva lép életedbe a mindent felülíró, tökéletes bizalom, mely a teljes szeretet forrásaként formál Téged újjá. Ne csak hidd, hanem lásd és ízleld meg Istent! És abban a pillanatban visszataláltál Hozzá.
“Kiálts hozzám, és én válaszolok, hatalmas és rejtett dolgokat jelentek ki neked, melyekről még nem tudsz!” (Jer 33:3)